Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

4 — fölkérettek. Azonban mivel ezek, bár igen tisztességes emberek voltak, de a keresztelést még sem birták volna véghez vinni, azért Ronics alesperes és bajai plebánus mint főszemély a hitetlen csecsemő keresztényitésére szintén megkéretett. „Szülőim egy fődolgot nem vettek tekintetbe, a mi a tehetetlen emberkét jövendő életpályáján ha nem is védhette, de istápolhatta volna s ez uraim s asszonyaim a keresztény név! Ne gondolják ezt tréfának! Ha erős lelkületűek és független szabad akaratnak, ugy balitéletről vádolhatják e sorok íróját, sőt szabadságot adok rá őt erősebb elnevezéssel is illetni, ha ki nem birná mutatni, hogy — a mint a tudósok mondják — „a természetben minden összeköttetésben van egymással" s hogy ezen szoros láncolata az egésznek mikép van összefűzve. De ha szabadságot adtam becses személyemet cimékkel illetni, szabadságot veszek magamnak arra is, hogy állításomban tovább menjek. „Sajnálnom kell, hogy azon szerencse, mely édes atyámat az angolhoni „Kunigundákkal" megismertette, — a Swiftekkel, Smoletekkel, Sterilekkel és Goldsmithékkel szintén viszonyba nem hozta. Mennyi elvezettől lett ő igy megfosztva, kit elmésnek, élcesnek szerettek nevezni a nagynénék; ezekben föl lelte volna azt, a mit Werbőczy „Partis 1-ae nonusában" nyilvánítva nem találhatott, hogy t. i. nemcsak a magában szép nemesi jogot kell védeni s fenntartani, (mi jobbára nemes névvel s gondolkozással párosul,) de az újoncot ennek törvényes élvezésére elő is kell készíteni s őt oly tulajdonokkal felruházni, melyek azt a sok véletlen s előreláthatlan akadályokon némileg biztosabban vezethetnék keresztül. „De szegény atyáin nem ismerte ama fönnebb emiitett könyveket s igy nem tudta, hogy a „Vicar of Weakefield" miért volt sok tervében szerencsétlen s miért