Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 124 — vetem magamat, a mit én — barbárok között élvén — elfelejtettem s megtanulni már vén vagyok. De ezért hálám s szeretetem irányotokban a régi marad. Mindezekről ne szóljunk tehát többet; tekintsetek engem olyannak, a milyen vagyok, s ne olyannak, a milyennek kellene lennem, vagy -a milyenül ti szeretnétek engem, stb. M. L. Szutsics Amália kisasszonyhoz. Flushing, Long-Island, 1857. Jun. 23-dikán. Kedves Málim! — így már helyesen van, igy már tetszel nekem; mit nem adtam volna érte, hahogy szelid amazonul, magas lovon láthattalak volna, a mint a hegyes, de jóakaratba mártott nyilakat ellövöd, melyek minden irányban, még a célon túl is találtak. Ks kit? Oly valakit, a ki szeret és becsül, de önmagát is, a miért magát nem szabad megtagadnia. Voila az egész történet, s a különbség csupán csak a felfogásban rejlik; neked igazad lehet, azonban nekem is, avagy mindketten tévedünk, csakhogy mindegyikünk máskép. íme látod tehát, hogy ilyen bibi- vagy pamela-sisak alatt harcoló vitéz ellen, hogy ilyen abrincsos szoknyáju vagy vertu-gardines philosoplmé ellen, de leginkább a sziv és érzések ily philosophiája ellenében mily gyengén védem magamat, sőt talán nem is védem, minthogy te oly fegyvereket használsz, a milyek rendelkezésemre nem állhatnak, a melyeket jobbra-balra nem alkalmazhatok; mig ha úgy paríroznék, a mint gondolkozom vagy érzek, akkor írásomat vagy nem olvashatnád, nehogy reád is ragadjanak a heterodoxiák, — vagy csodálkoznod kellene, miként változtathatta el legalázatosabb leveleződet 10 évi