Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 125 — önkény telén künntartózkodás; tehát de grace fais tréve a te coups, et je n'en parle plus. Azonban valamire „kérnem kell téged: minthogy nem tudom, mivel magam nem valék katona, kérj fel egy auditort arra, hogy magyarázza meg neked: haliogy az osztrák hadsereg valamely magasabb törzstisztje felségárulás miatt elitéltetett és in effigie felakasztatott, mit kell tennie, hogy rehabilitáltassék? Örvendek rajta továbbá, hogy téged és tieidet egészségeseknek tudhatlak, s hogy nem sokára ez utóbbiak körében fogod élvezni a falusi levegőt, miként én teszem, minthogy vacatióim épen ma kezdődnek meg. Ezen nyugalmad tökélyesiteni fog a francia nyelvben, sőt időd marad rá, hogy az angolt is megtanuljad, melyre 1859. közepéig, azt hiszem, elég határidőt nyújtok, hogy akkor Európában viszontláthassuk egymást. Erre már 1858. novemberre elkészültem volna, azonban tanitványaim, sőt még inkább 15 és 16 éves csinos tanitványnéim nem tudnak tőlem megválni s absolute olaszul óhajtanak tőlem tanulni, hogy majd együtt énekeljük a bravour-áriákat. Ennek következtében még egy évre lekötöttem magamat, .s akkor azután mint yankee ugyan üres zsebekkel indulok el innét, a mint az egy praeceptorhoz illik, de hisz gazdag rokonaim vannak, a kik majd segitenek rajtam, s igy nem lesz semmi bajom! A mi a többi nagybátyát (menekültet) illeti, azok néhánya Jerseyben és Guerneseyben, mások meg Európában élnek; legrégibb kísérőm (K. M.) Svájcban tartózkodik, stb. M. L.