Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 120 — kiisméretlenül nem cselekedtem, soha jellememet — melynek fő vonása mindenha az igazságosság volt -— meg nem tagadtam, s kivált soha semmit sem kértem, hanem megálltam ott, hova a sors sodort, most, életemnek 11-dik órájában semmisítsem meg egész multamat? . . . az örök életre való" feltámadás előtt kivánhatod tőlem, politikai halottól, ezt, egy rövid feltámadásért? Irántam való szereteted mellett igényelheted ezt tőlem? S továbbá nem tudtad-e, hogy négy év előtt amerikai polgárjogot kértem, s következőleg le kellett mondanom előbbi alattvalóságomról s az uj világ polgárává kellett esküdnöm? S hacsak nem vagyok Talleyrand, kinek egyedül lehetett azon privilégiuma, hogy 13-szor esküdjék különböző módon, miként változtassam eskümet mindig miként az inget? íme most tudsz mindent; folyamodni csak 1858. végén fogok, hogy engedjék meg nekem azelőtti hazámat meglátogatnom, titeket megölelhetnem s aztán ismét ide visszatérnem, hogy vén napjaimat befejezzem. Ha megengedik, akkor boldog leszek; ha nem, sirni fogok, de eltűröm fájdalmamat stb. M. L. Mészáros Antalhoz. Flushing, Long-Island, New-York, 1857. Jun. 12-dikén. Kedves barátom! — Nem feleltem eddig május 12. és 14-diki szívélyes soraidra, mivel részént az amerikai polgár által küldött leveledre érzetemet 10 nap előtt jobbadán tudtodra adtam, részént pedig, mivel az első benyomástul higadtan akartam felelni, nehogy a bibliai prédikátor (Ecclesiastius) szerént „minekelőtte megrövidülne az ezüstkötél, és megromolnék az aranypalackocska, és