Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 119 — hosszú utat tevén, egy év múlva visszatérhessek. Ez azonban ha megtörténik, csak augusztusban eshetik meg. Ha már bizonyost tudok, megírom, hová megyek, stb. M. L. Szutsics Amália kisasszonyhoz. Flushing, Long-Island, 1857. Jun. 7-dikén. Édes jó Malim! — Hogy szeretlek, becsüllek s hogy irántad a legbarátságosabb érzelmekkel viseltetem, legyen ennek bizonysága, miszerint május 12. és 17-röl kelt leveleidre nemcsak felelek, hanem azokért benső köszönetemet is kifejezem. Hogy te jó vagy, hogy nemesen és emberszeretőleg gondolkozol, hogy keresztényileg működői és javamat akarod, mindezt elismerem, méltányolom, és igen köszönöm. Hogy jó szived ösztönétől vezettetve és az emberszeretet kötelességének öntudatában impulsusodat követve egy, úgynevezett jótettet egyik rokonodért végbevinni s annak javára lenni akartál s -érte könyörögve közbenjártál, ezt dicsérnem kell és dicsérem, de nem helyeselhetem, mert bármennyire is szeretném azt tenni, nem tehetem. S miért? mert férfi vagyok, a ki durvább rostok, izmok és idegekkel levén felszerelve, a tiszta érzéseket csak elismerheti; de a kit az Ítélet, az összehasonlítás, a lelkiismeret és az önbecsülés agybéli szervei igazgatnak; tehát bennem ezen fő rugók, melyek mindazonáltal a szeretetet, barátságot, jó akaratot és részvétet nem hogy kizárnák, de magukba foglalják, ezek mondják nekem, hogy valamint akaratom nélkül születtem s később a világ örvényeibe belésodortattam, melyek között tant bien que mai állhatatosan egy irányban maradtam, és soha lel-