Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 102 — Szutsics Amália kisasszonyhoz. Flushing, Long-Island, 1856. Aug. 1-sején. Kedves Máli! — Három nap előtt küldtem számodra Pestre egy levelet, s csak midőn már elindult az, jutott eszembe, hogy a cimzetről kifeledtem az „Aranykéz-utcát." Ha tehát Szabadkáról visszaérkeztedkor meg akarod azt kapni, követeld a postán et vous en étes la maitresse. Tartalma, ha gyönge emlékezetem nem csal, körülbei ől ez volt: Néhány nap előtt egy idevaló ismerősömhez, a ki téged nevemben meglátogatni és üdvözölni akar, ha ugyan akkor Pesten leszesz, — mondom, ezen ismerősömhez igy szóltam: „Mondja meg ön unokahugomnak, miután női kegyekre már nem szabad számitanom, ez okon ezentúl csak akkor irok, ha választ is kapok; mondja ön egyébiránt azt is, hogy élek, s kenyeremet bár keservesen, de becsületesen szerzem meg, máskülönben pedig jövőm felett nem aggódom, mert van rá elég helyem, a hol meghalhassak." De erre nem sokára megkaptam július 2-dikáról kelt leveledet stb A mi engem illet, közelebb összeútaztam az államokat s láttam a Niagara világhirű vizesését, mely mint két egyesült Tiszafolyó; oly magasról zuhan alá, mint a bajai torony, hogy hullámai oda alant a szirteken megtörvén, ködpárákban ismét fölemelkedjenek. E ködfelhő azután csöppekké tömörülve, esőként hull le, mely a nap sugarai által megvilágítva, a prisma szineit kétszeresen visszaadja, s igy e természeti tünemény látogatói itt mindennap gyönyörködhetnek szivárványban s elragadtatva a nagyszerű látványtól, magukba térhetnek s törökökként igy kiálthatnak fel: „Az Isten nagy és hatalmas és mi parányiak vagyunk, csak vágyaink erősek és soha ki nem elégíthetők!" stb. M. L.