Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 103 — Mészáros Antalhoz. Canada, Niagara-zuhatag, 1856. Aug. 8-dikán. Kedves bátyám, barátom! — A kinek pénze van, az utaz, s mivel én a pénzt becsületesen megszereztem, tehát utazok, s bár nem tudom: kettőnk közül ki tartozik a másiknak, útközben tehát mégis köszöntlek és irok. Először is: ne csodálkozzál Írásomon, mert hajolj meg: arany tollal irok! mely ly el gyermekeim ajándékoztak meg. Tehát praeter propter 120 német mértföldet tevék már; más kisebb vizeséseket, zuhatagokat, tiz év előtti rongyos falukból 50,000 lakosságúvá növekedett városokat, New-York-státus Eldoradóját: Hudsont és több más kisebb folyót láttam, gőzhajón és gőzkocsin utaztam stb. Útközben „fuimus etiam Romae", az amerikai „Rómát" értem t. i., s a hová az asszonyok nem utaznak; azelőtt a könyvek szamarak bőségével, tisztelték, most csak igás öszvérei vannak. Megvan a hidja mint a másiknak s bár „pápája" nincs, de van „Pope"-ja, noha vadrác nem lakik benne. Uticában is voltam, hanem mister Cato házát ki sem birta ottan nekem megmutatni, sőt e nagy rómainak itt emlékköve sincs s családja is régen kihalt. Ezen az úton Senecának is volt pusztája és más, úgymondott római embernek, s mert a régi nevekkel itt Amerikában kell találkoznom, mint ex-tudóstársasági tag tudósán azt mondom, hogy a régi görögök és rómaiak angol-szász faj voltak (!) — Ezen utazásomban tapasztalt benyomásaimat olvasandod még valamikor, t. i. midőn te már mortuus léssz, én pedig posthumus. Türelem tehát.