Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 92 — alapelvet — a szabadságot tekintjük, könnyebben tűrjük el jelenünket. Kegye megjárta a Haza és önáldozatja földjét, búsonghatott, sírhatott vesztén, de egyúttal szivliatta azon levegőt, melyben a jelennél jobb jövőnek szült; hallhatta romlatlan és együgyű, de páratlan tömegének hazai hangjait s hallását — bár hallgatva — de ott kecsegtethette, azon helyen, melynek egykor tevő és beszélő disze volt; végre sokszorosan sajnálhatta az „ azelőtt "-et, de ha az előbbi Hazáért lángoló szeretetet ébren látta, úgy szerencsétlensége mellett is boldog lehete, azon hitet hozván magával, hogy a kinek oly szép múltja volt, annak bizonyára jövője is van. Legyen is, hamar is, hogy Kegye, ki a Hazáért élt és sokaknak többet tett és legtöbbet áldozott, a szenvedés töviseivel fölékesitve, újra visszatérhessen azon körbe, hol a mint azelőtt disze, úgy most példánya legyen azon erényeknek, melyek minden esetben fenntartják magasztos érzéseiket. Es ez legyen az uj évre szóló kivánat Kegye számára és mindazoknak, a kik házikörét képezik és magyarok, attól ki 3000 és több mértföld távolság-ból üdvözli és tiszteli Kegyét. Isten áldja meg stb. — M. L. Szutsics Amália kisasszonyhoz. Fkishmg, Long-Island, 1856. Jan. 20-dikán. Én jó Málim! Ne haragudjál, ha nem irok többet neked mint te nekem, de én féligmeddig republikánus vagyok s harmadfél év múlva egészen az leszek, a mi ugyan gorombaságot nem, de egyenlőséget tételez föl. Ha itt lennél, közelemben, ha presidensném lennél,