Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 87 — lóbb párt is sokallá, sőt Szemere maga is szégyenlette, a miért az őr elparancsoltatott s a kormányfő, váratott be. A kormányfő Szem ere fő- és Repeczky tiszafüredi és azonkörnyéki biztosokon kivül mily forrásokat használt ? nem tudom. — Hogy Görgey, a vádló és bűnös, a kormányfővel bőven és bizalmasan értekezett, s ez a vádlottal keveset, noha udvariasan tanakodott, •— ezt tudom. Ezen értekezletekből Kossuth mily Ítéletet vagy véleményt meritett, mily következményt határozott el önmagában? akkor hamarjában meg nem tudtam, hanem most bizonyosan tudom. Kossuth a hadügyminiszter tanácsát vagyis inkább csak véleményét akarta hallani, s mivel ez azon egyben, t. i. abban, hogy ily elemek közepette Dembinszky a fővezérséget meg nem tarthatja, egyszer és valahára megegyezni látszott, azért vitára nem adott alkalmat. Bár birt volna a hadügyminiszter az idősb Brutus jellemével, bár kimondta volna: „Fiat justitia et pereat mundus," — s bár szavazott volna büntetésre, a mit nem tett, mivel ugy rémlett előtte, hogy annak katonai és polgári szakadás lenne következése. A bölcsesség „a posterioriu eléggé súgá fülébe, hogy bár merte volna a büntetést kimondani, hisz' az annál, mi bekövetkezett, roszabb sikert nem idézhetett volna elő. Hja! tarde post festa cantare. Valahányszor erre gondolok, étvágyomat vesztem s egy positiv pofont szeretnék adni magamnak; de ez utóbbiból még honomnak is szeretnék egy kis adagot juttatni azért, mert oly kevés hadi értelmekkel dicsekedhetett, miszerint egy becsületes, lelkiismeretes, de az akkori körülményekhez magát alkalmazni nem tudó hadi tekintélvt kényszerült a hadügy élére meghivni. — De megesett! — menjünk odább. Az alattvalói által olyannyira megszégyenített s erőszakban részeltetett külföldi egyéniség nem látszott cél-