Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 82 — ken találták; Klapka hadosztályával épen útban volt Szolnok felé, Damj.anics seregének tartalékul szolgálandó, kinek a fővezér február 26. vagy 27-ikén azon parancsot adá, hogy Szolnokot támadja meg, mely támadásnak igen vagy nem sikerülte után a további teendőket a fővezér lenne elintézendő. Tehát a kormányfő saját, a hadügyminiszter szintén saját modora szerint elkezdé a kérdezősködést és furkészést, minek eredménye az utóbbinál oda ütött ki, hogy a kormányfő, aztán Dembinszky, Vetter, Görgey, Aulich, Répássy tábornokok s Szem ere kormánybiztos s még mások jelenlétében egyenesen kimondá, mikép a tábornokok eljárását, különösen a Görgeyét roszalni kényszerül, sőt azt igazságtalannak, törvénytelennek, károsnak, és hibásnak nyilatkoztatja. Itt volt először szerencséje a hadügyminiszternek Görgeyt mint tábornokot beszélni hallani, mert mint alárendelt kapitányt, már ismerte hivatalnokai közt. A hadügyminiszter roszalására Görgey szólalt fel, eljárását német nyelven védelmezve. E sorok irója megvallja, hogy midőn „előre elkészített" beszédét „hevenyészni" hallá, bámult ügyességén, s csaknem bókolt a szépen folyó beszédnek, a szabatos logikának, az elejét végével szakadatlan gondolat-láncolattal összefűzött előadásnak, melynek elmondása azonban sem tiszteletet, sem szeretetet, hanem bizonyos morális visszatetszést, lelki merevedtséget idéze elő. Mintha született ügyész lett volna, ki azokon, mik őt terhelék, ügyesen keresztül ugorva, azt, mi mellette harcolt, nagy bőséggel kiemeli, oly arcvonásokkal, melyekben a rosznak és jónak keveréke mutatkozott. — Midőn mindezt a kedvetlen hatással összehasonlitám, de összeegyeztetni nem birám, végre be kellé vallanom: hogy fiatal egyéniségben ily rabulisticus agyafúrtsággal találkozni valóságos tünemény; s hogy Gör-