Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 83 — gey, mivel azok előtt, kik dicsvágyát akadályozták, a tényeket oly tanult hidegvérüséggel tudá előadni és öszszezavarni s azokat természetes-e, vagy mesterséges hazugsággal „pro domo suau felhasználni, — azért elsőrangú értelemnek tartathatik, de félelmes emberré nőheti ki magát. És midőn e gondolataim támadtak, világossá is lön, hogy e két tekintélyes férfi: Kossuth és Görgey, mikép szerepelhetett egymás ellenében annyi ideig. Ennek oka, mert mindkettőben annyi éles belátás volt, hogy azon szándokot, melynél fogva egymást viszonylagosan orruknál fogva vezetni iparkodtak, jó korán, kölcsönösen észrevették. Hanem Kossuth, az atya, öregebb jezsuita levén, fiát Görgeyt elragadó szónoklatával mindig porrá zúzhatni gondolá, ha szolgálatára többé szüksége nem lesz. Ellenben Görgey, a fiú, reményié, hogyha a sz. lélek segitségével s kis szerencsével a fővezéri polcra léphet, s ha magát nélkülözhetlenné teheti, akkor a másik fölé erővel is fölemelkedhetik. S igy vissza nem tetszhetett azt látni, mikép a kormányfő még azon nap estéjén, melyen az elfogulatlan elme előtt a bűnnek ha nem is egész, de legnagyobb része Görgeyt terhelé, inkább Görgey mintsem Dembinszky részére hajlott. Ennek egyenessége, vitéz magatartása s hadműveleti jegyzőkönyvei mellett szemére hányni init sem lehetett. És mégis, ez esetet mint bevégzett tényt tekintve, Kossúth Görgeynek — tán jövő tervei végett — udvarolt, hizelgett. Görgey ezt mosolygó megelégedéssel fizeté vissza s több órai beszélgetés között, Szem ere jóváhagyása s előmozditása mellett, — ki Görgeyt a fővezér nemtelen elzáratása után ideiglenes fővezérré nevezé ki, — a teendőt előre elhatározták, még mielőtt az Ítélet kimondatott volna. A tényt a vádlók ekként adák elő: Hogy Dem6*