Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 75 — sem teszen. Elég az hozzá, Kmetty tábornok hadtesté­nek lovassága pihenőben lévén, az ellenség lovassága ál­tal rögtön megtámadtatott, mely támadást azonban a mi­eink gyorsan eléje vágtatva, győztesen visszavertek s az ellenségtől négy lovas ágyát vettek el martalékul. E csekély és váratlan győzelemtől felhevülve, az annakelőtte a csatázásokban mélázók és alvók csakhamar támadólagos előnyonmlásról rebesgettek, s ezt leginkább azon tábornokok akarták, kik nem a legszebben működ­tek; ezt azonban Dembinszky megtagadá. — Okai, me­lyek erre készteték — miként azokat e tények leirója egybevetette, — a következők voltak: Először: Azon sereggel támadást merényiem, mely­nek Aulich. Pöltemberg és Klapka alatti osztályai roszul csatáztak, — s hogy több veszteséget nem szen­vedtek, esak fővezérök hősies elszántságának köszönheték, — nem tartá tanácsosnak. Másodszor: Egy manoeuvrirozni nem tudó sereggel, melynek fejei önmagokra hagyatva, — nogy többet ne kelljen mondanom, — a többi részekkel önállólag és össz­hangfzólaff működni nem tudtak, a biztos állást összesitett erővel elhagyni s támadólag előrenyomulni — lehetet­lennek tartá. Harmadszor: Oly támadó képességet és katonai kép­zettséget, milyennek az osztrákokat tartották, a föntebb jellemzett elemekkel megtámadni még akkor sem akará megkisérleni, ha a csatatért önmaga választhatta volna, melyen az ellen támadását könnyebben torolhatná visz­sza. Végre Negyedszer: Elüttetvén mostani tervétől, arra, hogy az ellenségnek kárt okozhasson, Tisza-Füreden jobb al­kalom kinálkozott. Az elébbi körülményekhez még az élelmi biztosság roszakarata vagy restsége is járult, mivel az eleség bő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom