Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 76 — sége dacára a kiosztás oly roszul intéztetett, hogy a sereg1 nagyobb részének éheznie kellé, s igy éhes, fáradt s a hideg időjáráshoz alkalmazva, roszul öltözött sereggel a támadást tőle belátása és Ítélete mefftagfadta. Ezen hiányt később a fővezér gondatlanságéinak s a harmadik napi támadás elmulasztását ügyetlenségéének tulajdonitották a magyar tábornok-urak, bár ott helyben többen igen is helyesnek: találták a fentebbi Ítéletet, melyhez még a kormány és biztosai is hozzá csatlakoztak. A kormány-biztos urak átalában, — s különösen Szemere fó'kormány-biztos s a minden hadtestnél levő élelmi biztos uraimék, ha kezüket szivükre teszik, s ha az igazságot Jean Jacques Rousseauként ki akarnák nyilatkoztatni, azon talányt legjobban bizonyára ők fejthetnék meg, hoo-y miért szenved a sereg", midőn a fővezér átalánosan kiadja a parancsot, s ennek az eleséget illető pontjait a kormány-biztossal is tudatja. Elég az ahhoz, a sereg 28-án állásában maradt s ama kis lovassági csetepatén kivül támadás egy részről sem történt. Március elsején, nehogy Poroszlótól elvágattassék, seregünk következőleg volt felállitva: Klapka s Szekulics 14 ezer emberrel Egerfarmoson s Mezőpárkánvon; Aulich E.-Lövőn; Görgey Sz. Ivánon és környékén; Kmetty, Pöltemberg s Guyon Négyesen; Dembinszky a főhadiszállással Ivánkán állott. • Az előbbi napokban még létezett legalább szinlett engedelmesség, e napon azonban a roszakarat fejét folemelé, kitört és kikelt. Minden másodrangú vezénylő mindenhol temérdek ellenséget látott s a legkisebb ellenséges csapat szemléleténél helyét parancs nélkül elhagyá és megváltoztatá. Klapka — mint láttuk — 27-dikén elhagvá Verpelétet s 28-dikán este tért vissza; ő volt az első, ki had-