Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 37 — szerettek saját eszök szerint cselekedni, — a veszélyt oly nagynak festették, hogy ezzel a kormányt hibás lépésekre tévesztették. S igy történt, hogy a hadügyminisztériumot is elbolonditották s rendeletekre, ellenrendeletekre, következőlég rendetlenségre késztették, mig végre mindannyian kijózanodtak s a seregek Szolnok felé indulának, hova február hava közepe táján valahára el is értek. Ez alatt történt meg az, mi a március előtti viszonyok következménye vala, Ugyanis mivel azon időkben a katonai szellem fölötte szunnyadt, e miatt forradalmunk kevés szolgált katonai egyént számlált soraiban, s ha ezek közül kisebb körben működők nélkül nem is volt, de igenis hiányában volt olyaknak, kik valamely hadi tett által a közvélemény méltánylását megnyerhették volna, azaz: európai hírnévvel biró vezérünk nem volt, vagy mint Napóleon mondotta volna, nem voltak oly hadi reménységek, mint Foy, Gerard stb.; s ha lettek volna is, azok inkább szítottak Ausztriához mint a hazához. A honvédelmi bizottmányt, igazábban Kossuthot belső ösztön vezérlé, hogy, midőn ügyeink bonyolódni kezeiének s az ellenségeskedés Ausztriával már elkerülhetlenné ló'n, — vezérről gondoskodjék. Azért is Szabó Imre hadügyi hivatalnok általa még Pestről küldetett titkosan Párisba, hogy ott gr. Teleky Lászlóval ügyünk részére hadi tekintélyt szerezzen. A vezért nemsokára meg is találták, ki mint cukorgyártó Ausztrián és Lengyelhonon keresztül és Schlicknek akkor a határon száguldozó csapatai közt kárpát-melléki megyéinkbe jutott s egyszerre csak Debrecenben termett. E férfiú Dembinszky Henrik volt. Dembinszky mint katona, mint vezér, mint ember s honfi sokkal ismeretesebb Európa előtt, hogysem itt újra kelljen megismertetnem. A választás szerencsésebb