Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 38 — alig lehetett, mivel hadi tapasztaltságával a hiányt becsü­letesen pótolhatá s személyében a szláv elem s követelés némi biztosítást nyerhetett arra nézve, hogy ügye nem fog egészen háttérbe szorittatni. E körülmény a szomszéd lengyeleknek szintén inyökre lehetett, kik őt tisztelték, s általa ügyünknek megnyerettek. E derék ember, ki egye­nes és nyilt viseletével az értelmes közönség becsülését az első pillanatban megnyeré, nem is mulatott itt sokáig, hanem mihelyest katonai ruhája elkészült, azonnal a se­reghez indult. Windischgratz, az alter^ego, — mint már emii­tettük, — Pesten jól mulatott, s fővezér lettére aprósá­gokkal bíbelődött. Hogy Görgey merre ment? tudhatta Jablonovszky tábornok által, ki hátvédét megtámadta, s igy Görgey nyilvános és titkos céljának más ürügyet kellett keresnie, mert Bécsnek — a kikürtölt célnak — félelmes már azért sem lehetett, mivel Galliciából több csapat a bányavárosok lefoglalására indittatott. — Ha tehát Windischgratz Görgey seregét magára hagyja s ren­delkezhető seregével, mely a Jellasicséval együtt leg­alább is 30 ezerre mehetett, s ha Ottinger által magá­nak másodrendű hirt szerezni nem akar, s végre ha saját vezénylete mellett a Tiszán átkel s útját Debrecennek irá­nyozza: ekkor a netán ellentálló Perezel 15 ezernyi se­regét előbb legyőzheti, mintsem a bács-bánáti sereg segít­ségére érkezhetik. Ha azonban Perezel debreceni útja helyett magát másfelé vonja s a bács-bánáti sereggel egye­sülhet vala, még akkor is előny nyel merény élhetett volna csatát, mert bár ekkor az ő serege kevesebbszánui lehe­tett, de minőségére nézve erősebb. Végre, ha sem az egyik, sem a másik nem történik, mégis pusztán ott megjelené­sével a magyar kormányt kétségbe ejti, mert azt papir­pénz-gyárát ismét szétszedni s újra költözni kényszeríti, sőt talán még a kormányt is tovább-költözésre birja, s igy

Next

/
Oldalképek
Tartalom