Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 378 — ezredes Görgeyhez érkezett, vele értekezendő; 13-kán a sereg Világosról Szőllősnek tartott; 14-kén történt a szerencsétlen fegyverletétel s a tisztek és közemberek KisJenő felé kisértettek; 15-kén minden tisztnek Nagy-Várad felé kellett volna mennie, hanem útközben Sarkad felé forditattak; 27-kén Görgey amnesztiát kapott s 29-kén Andrássy ó'rnagy kíséretében elhagyta Nagy-Váradot s Bukovinán s Krakón keresztül Klagenfurtba utazott, mely város tartózkodási helyéül tüzetett ki. Görgey némi dicscsel kezdett pályafutását fölösleges önbecsérzettel, tompa s eljegesedett szívvel végezé, s mert mindenki élén, függetlenül és önakarata szerint nem végezhetett, mintsem a megmentés munkáját másoknak engedje át, vagy hogy azt mással hasonló magas állásban vigye végbe, inkább vészbe dönté hazáját. Görgey megszeplősítette önmagát és gyalázattal illette hazáját, melynek ő mindent köszönhetett s mely őt bálványával, Kossuthtal egyenlő polcra emelte. Mielőtt Görgey tői végbucsut vennénk, illik, hogy egy levelet közöljek, melyet Klapkához fegyverletétele után két nappal, azaz augusztus 16-kán Nagy-Váradról irt. Ezt pedig azért teszem, mert e levél vádolja a haza kormányát, a haza vesztét ennek s Dembinszkynek tulajdonítván. Klapka Magyarhon forradalmi harcának németül irt könyvében e levél tartalmát — kihagyva a I | kihagyandókat — ekként közli: „A kormány örökösen önző eljárása s némely tagjának féltékenysége oda vitte az ügyet, a mint azt aprilban megjövendöltem. Midőn a Tiszán átkeltem, az országgyűlés fővezérnek kivánt, — Kossuth azonban titkosan Bemet nevezte ki, s az országgyűlésnek jezsuita-féle feleletet adott. Ezen hunefutság volt a később történteknek forrása". Megengedem — bár róla tudomásom nem volt és