Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 369 — A falu elöljárója a lengyel dzsidásokat távolról osztrákoknak tartván, a foglyok ittlétét bejelenté. Bem 21-dikén Saskó-hegytetön, 22-dikén a Cserna partján s 23-dikán Baja di Rámán, Török-Oláhországban volt. Onnét 25-dikén Skela-Gladovara jutott, hol a fegyver letétetett, s 30-kán Bem a hű csapattal Viddinbe érkezett. Mielőtt a Görgey seregével történteket elbeszélnők, Aradról, hol elhagytuk, vissza kell térnünk Nagy-Kálióra vagy Nyir-Adonyba, hol Szemere s Batthyányi miminiszterek őt, jul. 31-dikén vagy aug. 1-sején találták. Mint tudjuk, a miniszterek fel voltak hatalmazva a kormányzótól a Görgey által az oroszokkal megkezdett alkudozást résztvevésükkel folytatni, mely általa megkezdett alkudozásról Görgey maga tudósitotta a kormányt, mit Szegeden Kossuth akaratlanul felolvasott. A miniszterek már pár nap óta tartózkodtak a táborban, de G ö r g e y mindenféle ürügy alatt mellőzte az e tárgyba való beiéereszkedést. A miniszterek továbbá tanúi voltak Görgey semleges magaviseletének, midőn Nagy Sándor tízszer nagyobb ellenségnek kitéve, cserben hagyatott. Udvarias bókokkal s holmi kifakadásokkal tartotta a minisztereket egész Nagy-Váradig, hová 5-dikén jutott, mig végre abban egyeztek meg, „hogy az 1848-diki törvények alapján, átalános bocsánat megadása kikötésével, egyezkedési kívánságukat kijelentik a muszka fővezérnek; továbbá, hogy szép szavakba burkolva még Leichtenberg herceg trónrajuthatását is reméltetni fogják s e szándékukat, a muszka cár nagyszivűségében bizván, bölcsességének alája vetik." Görgey ebbe beléegyezett, hanem elégedettnek nem mutatkozott s az általa elkezdett alkudozás mibenlétét s mennyire haladását titkolá, s csak a legfőbb hatalomra vergődése vágyát engedé gyanittatni, minek szükségét azon tudósítással igyekezett gyámolítani, hogy az oroszok Kossuth irányában ellenszenvvel viseltetnek, kit minden baj III. 24