Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 370 — kútforrásának nyilatkoztattak s kivel egyezkedni nem akarnak. Midőn e vágya helyeslését a miniszterek részéről nem hallotta, udvarias titkolódzásban maradt. Pöltember g tábornok ment az orosz főhadi szállásra Rüdig érhez s ő látszott az alkudozó ágens lenni. A sereg Nagy-Váradról Aradnak indult, midőn Nagyszalontán vagy Kis-Jenőn a minisztereknek újra találkoznia kellett volna Görgeyvel. A miniszterek megjelentek, Görgey azonban Aradnak tartott, a hol Csányi s Duschek miniszterek pártolásával, valamint a jelentékenyebb országgyűlési tagok jóakaratával hitt találkozhatni, s igy ott Kossuthot felélénkithetni reményié. Mindezt, sőt célja elérését is Aradon elébb várhatá, mint egyébütt. Midőn Kossuth s Görgey találkozott, mindketten kölcsönös szemrehányásokkal illették egymást, s ez valószinű, mivel Vukovics kibékitő jelleme igénybe vétetett, köztük egyezséget eszközleni. A nemzetgyűlés több tagja conferentiázott ugyan, de ülésre nem került a dolog. A kormány határozott nyilatkozatát kérték, de feleletet nem kaptak. Felhivák végre a kormányt, hogy jelöljön ki nekik akárhol helyet, a hová mehessenek, s a hol testületet képezhessenek, mert legyen bármilyen a haza sorsa, törvényhozó testületük méltóságához illőleg akarják nyilvános életüket végezni. Még ezen nyilatkozat sem szerencséltetett válaszszal, s igy magukra hagyatván, tettleg eloszlottak. Ha nem hibázom, 27-en vagy 37-en Görgey seregét követték. Aug. 10-dikén miniszteriális conferentiák tartattak; volt sok szó, volt terv, volt szándék, de kevés határozat. Polgári s hadi dictátorról is volt tanakodás. Végre, midőn a temesvári aug. 9-diki csapás is értésül esett, aligha nem ez gyakorlott befolyást. Akármik ép volt, 10-dikén a dolog tisztába jött. Görgey, törvénytelenül ugyan, mivel az