Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 357 — — dicséretére legyen mondva, — bár az nap nyugodtatni akarta seregét, hogy másnap keményebben vívhasson: egész seregével azonnal állást vőn, s a magyar ágyútűznek saját ágyútüzével hasonló mértékben feleltetett. Bem legszélsőbb jobb szárnya a száraz Beregszón innen, a temesvári hídtól kezdve, lovasságból állott. Ennek egy ütege jó előre nyomulván, az ellenség állását a patakon túl, bal szárnyában lövöldözte. E mellett Gál László hadteste képezte az innenső jobb szárnyat, többnyire roszul fegyverezett gyalogság s lándzsásokkal, kik szintén lejtős, de az ellenségénél alacsonyabb emelkedésen, zászlóalji oszlopokban állottak két vonalban. Ezek háta mögött kukoricások terültek el, csaknem a temesvári útig. A lovasság s e gyalogság közt egy 18 fontos tábori üteg s mellette, gyermekeiként 3 fontos ágyúk nyitottak tüzet az ellenségre. Ezt követte a közép, Guyon hadtestéből képezve, szintén a csatornán innen, s ennek homloka előtt Bemnek összegyűjtött 36 ágyuja — 12 s 6 fontosok, — okádta tüzét az ellenségre. A bal szárnyat Kmetty képezte, kivel szemközt ellenség vagy nem létezett, vagy ha igen, akkor távol tőle; de a ki mégis egész a csatornáig előremozdíttatván ágyúit, tüzével inkább csak ijesztette az ellenséget. Besenova s Szent-András útjait egy lovas osztály tartotta szemmel. 10 óra után, a mint Bem a középen megkezdette tüzét, az egész vonalon szintén megkezdődött az, s ez mintegy három óráig tartott, mire az ellenség hátrább kezdé húzni magát s tüzében lankadt. Bem erre egészen a csatornáig előrenyomván ágyúit, tüzét még mindig hevesen folytatta. E kis előrenyomulás s az ellenségnek hátrább való állásvétele rövid ideig győzelmi jóslatul szolgált, s midőn a tűz egyszerre mindkét rész-