Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 350 — vezénylet oda érkezett, azt újra meginditá s Bánát-Komlósnak irányoztatá. Az ellenség e napon sok tért akart nyerni, s azért menetével föl nem hagyott s Marienfeldig követte a magyar sereget. Dembinszky ott maradást színlelvén, több helyen nedves szalmát gyújtatott meg, mintha ő ott táboroznék. A falut átvágó széles út az ellenség golyói szabad átfutására hagyatván, a sereg mellékutakon vonult el. Egy ágyuütegünk a hátvéddel együtt derekasan tüzelvén az ellenség lovasságára, ez megállott s bevárta gyalogságát. Haynau látván e dacos eljárást, azt megbüntetni készült, s midőn gyalogsága megérkezett, néhány lövés után azzal roham oszlopokat képeztetett s az oroszoktól tanult modor szerint (mit a magyarok meg az osztrákoktól tanultak el,) „hurrán" kiáltások közt a füstölgő szalmapetrencéket vitézül bevette s ott le is telepedett. Mivel e napon esett, a bánáti ragadós sár síkossá tette az útat, s igy a már hat mértföldet haladt magyar sereg későn este fáradtan érkezett Komlósra, s minthogy sötét volt, minden parancsolat dacára lehetlen volt rendet alkotni. Az osztrákok Szőreg és Szegedtől idáig még hoszszabb utat tevén, még fáradtabbak voltak. Innét tudósíttatott a kormány a történtekről, s a követendő irányról. Innét utasíttatott Kmetty, hogy Hatzfeldről — hol táborozott — mily irányt tartson, s értesíttetett, merre intézé útját az itteni magyar sereg, s hogy azzal ő miként intézheti összeköttetését. Furcsa határozatlanság s kapkodásnak kellett uralkodnia ekkor Aradon. Furcsa öszhangzat mutatkozott a kormány s a vezénylők közt. Görgey, ki Isten kegyelni éből-féle választás s nem kinevezés általi vezérnek nevezte magát, csak lassan vonult Arad felé. — A kormányfő