Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 351 — Dembinszky előtt in petto, Bemet nevezte ki fővezérré s nyilvánosan Dembinszkynek adta át a fővezényletet. Ez ismerni kezdvén a kormányzót, Szeged óta csak helyettes fővezérnek nevezte magát. Azt kellene hinni, hogy mindazon seregosztályok, melyek a Tisza s Duna mentében, Perlasztól Pancsován keresztül Orsováig őrködtek, meg azok, melyek Temesvárnál Vécsey s a Bánátban Kmetty alatt állottak, természetes hadirányt a hozzájuk közelebb levő Dembinszkytől vettenek, annál is inkább, mivel Jellasics előnyomulása által veszélyeztetvén, csak Dembinszkytől kaphattak — tekintve a hadi szempontot — legjobb utasitást. Mészáros még Szegedről parancsait mindenhová elküldé, s Dembinszky szintén ezt tevé; a kormány azonban néhány nap múlva jobbnak gondolta e rendelkezési hatalmat oda módositani, hogy Dembinszky irjon előbb Aradra, s onnét vegye a rendelkezési felhatalmazást. A kormány túlokos volt, mert rendes észjárással nem fogott volna Dembinszky vei 36 órát vesztetni egy túlnyomó s győzni kezdő ellenség közelében, minthogy épen ennyi idő kellett a kérdés s feleletre. S igy történt, hogy ott kérni kellett, a hol a parancs szigorú teljesitést követelt volna. Ez Komlóson történt; ellenkezőjét, két nap múlva, máshol olvasandjuk. Augusztus 7-kén reggel 7 s 8 óra tájban megindult a magyar sereg Komlósról, az ellenség által távolról követve, s minden hátvédi tusa nélkül Csatádra ért. Grabacon órányi távolságra két lovas osztály maradt hátra hátvédül, Wartensleben vezénylete alatt. A sereg Csatádnál szállt táborba. — Itt egy asszony jelenkezett, ki Haynau seregét keresztényszivüleg megmérgezni ajánlkozott, hanem szép szóval tovább küldetett. Augusztus 8-kán reggel a bátor hátvéd — vezénylő, a