Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 349 — Béba egy állomásnyira van Szegedtől, Besenyő pedig szép síkságon feküdt a sereg háta mögött. Mitsem tudván azon ellenséges osztály szándékáról, mely Makónál átnyomta a magyar csapatot s mely hamarább vagy a magyar sereggel egyszerre mutatkozhatott Besenyőnél, azért a rendelet kiadatott, hogy a szekerek azonnal s a seregéjfél után két órakor Besenyőnek induljon. Augusztus 6-dikán reggel 9 s 10 óra közt érkezett a főhadi-szállás Besenyó're, ott kívánván kissé kinyugodtatni a sereget, főzetni s az étel után útját folytatni; hanem csak kevés kenyeret bírhatott megemészteni a sereg, mert az ellenséglovassága dél tájban megjelent Besenyő alatt. Erre nem volt mit tenni, mint a gyalogságot újra megindítani s Mokrin helyett — hová eleinte parancsoltatott, — Albrechtsdorf s Marienfeld felé irányozni, annálinkább, mert egy ellenséges osztály Mokrinnak látszott intéztetni. A mint a gyalogság elindult, a lovasság rendbe állott két vonalban, kockaalakban, s mindkét részről megkezdődött a tüzelés. A magyar lovasságnál ott volt Dembinszky, ki körül két műkedvelő lengyel ezredes, gr. Zamojszky s Biesztranovszky, bátor és ügyes férfiak—valának, kik határozottságot öntöttek a lovasságba, mire ez komoly magatartással, kocka-módra szintén elkezdé a hátrálást. E hátrálás közben több roham váltatott, mikben több derék férfi elesett, u. m. ismerőseim közül Fehér s Bátorfy nevű kapitányok az 5-dik huszárezredből, s több mások. Bátorfy, különben Schwarzenberg, belgiumi születésű, 16 sebet kapott s holtnak tartatott; azonban egy év múlva csodálatosan kiszabadult s Törökhonba menekült. E rohamok az ellenség sebes előre nyomulását hátráltatták, de meg nem szüntethették; hanem mégis nagy nyereség volt rendben maradhatni s a hátrálást igy végezni. — A gyalogság elérvén Marienfeldet, a mint a fő-