Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 337 — tokkal nem birnak, s igy kis és sok váracsokkal s fél­sáncokkal kellene azokat ellátni, s ha a temérdek mun­kát lehetett volna is végezni, mégis ha a korai eső és a fagyos ó'sz beáll, ez az egészet tönkre teendné, de ha nem is tenné tönkre, megszállásuk és megvédésükre min­denhol legalább is 40 ezer ember kell, kiket a tevőleges hadi erő nem nélkülözhetett. Ezen okoskodások dacára a kérőket és követelőket kérésük hasztalanságáról meg­győzni nem bírván, — az erőditést meg kellett engedni. Ezen engedelem következtében tehát erődíteni akar­tak; Pesten, Győrött erődítettek is, mégis védtelenül el­hagyák e városokat. Debrecen csak a tervnél maradt. Szabadka szintén csak néhány sáncot vettetett. Szeged azonban strategicus pont s a rácok által már veszélyeztetve is lévén, — erődíttetett. Azonban had-mér­nöki tisztekben hiány volt, s ha nem is volt hiány, több­nyire fiatal emberek levén, azért a munkát polgári mér­nökökre kellett bizni, s bár ezek más irányban neveltet­tek, mégis találkoztak közöttük, kik feladatukat ügyesen és szerencsével végzék. Ezek között Thaly, Mihálik s még néhányan talpraesetten hevenyésztek; többen azon­ban csak vásári munkát készítettek. Szegeden a helyzet előnyeit használni kelletvén, vá­racsaikat oly távolságra kénytettek ásatni, hogy az egész félkört másfél óra alatt ügetve bekocsizni alig lehetett. E terjedt erődítmény teljes őrfoglalása 40 ezer em­bert követelt, azonkívül 10 ezernyi tartalékot, hogy ez oda siessen segélyül, hol legjobban szükségeltetik. Az egész magyar erő pedig csak 18—20 ezer gyalogból ál­lott itt, — kik között 10—12 ezer kaszás volt. A lovas-' ság 3 ezerre rúghatott, 40 ágyúval. A tapasztalt katona előtt világos volt, hogy e se­reggel, a lehangolt főbb tisztekkel s meg nem egyező III. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom