Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 336 — többnyire titkolódzott, s mivel eljárásaiban határozatlannak, gyengének vagy — mint Bernát a mennykőhöz — kapko dónak tartották. Végre abban állapodtak meg, (mivel méltán gyanították, hogy a hadi operatiókba Kossuth még mindig befoly,) hogy őt határozottan megkérik, a tevőleges hadvezetésbe — politikai irányzáson kivül (!) — be nem folyni s az egész sereget egy kinevezendő fővezér alá helyezni. Nevet ugyan nem jelöltek ki, hanem a nagy többség Csányi és Aulich miniszterekkel együtt Görgey kinevezését ohajtá. A kormányzó erre ildomosán tudatta a conferenciával, hogy az országgyűlés nyilatkozata és kivánata előtt meghajol. 29-dikéig országgyűlési conferenciák s pár nyilvános ülés tartattak, melyekben sok beszéd, de mi határozat sem történt. A conferenciázások alatt egyfelől Perez el seregével az őt követő Haynau által vezetett osztrákok előtt, másfelől Guyon, hadtestével Bácsból Szegedre bevonult, és állást vőnek. Kmetty — Jellasicsra felvigyázandó — Bácsban maradt, s az egész összegyűlt sereg jul. 29-én Szeged előtt, a Tiszától a Tiszáig félkörben táborozott. Hazánkban egy időben az erőditések ragálya uralkodott, akkor t. i., midőn a közép- és alföldi magyar nagy és mezővárosok és falvak Győrt és Pozsonyt erőditeni hallák, s ekkor magukat is erőditeni akarták s a hadügyértől ezt követelték is, és pedig először Pest, másodszor Debrecen, harmadszor Szeged, negyedszer Szabadka. Ez időtlennek, szerfelett drágának, s mi több, már azért is hasztalannak nyilvánitá ez erőditéseket: mert bárha Pest egy része a Duna s Szegedé a Tisza által fedve van, de ezen folyók télen át oltalmat nem adnak, s a városok sikságon fekvén, erődítési előnyt nyújtó pon-