Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 331 — a nagyobb rész sem saját, sem más tehetségében nem bizván, akként gondolkozott és nyilatkozott is, hogy mivel Kossuth főzte a tokány t, egye is meg; mi igen szép lett volna, ha vele a többi is nem lakott volna jól. Midó'n azonban az országgyűlés tapasztalta, hogy Görgeynek 1849. január 4-kén Vácon kibocsátott proklamátiója, — melyben az országgyűlésnek az engedelmességet felmondja, —- büntetlenül elhangzott; midőn a fővezér elleni egyenes lázadása büntetés helyett még meg is jutalmaztatott; s később, midőn szerencsés hadjáratában győzelmei és Buda bevétele által az egész honban másodrangú és saját fajtájú népszerűséget nyert, s kifakadásai, gúnyai, birálatai által Kossuth irányában is függetlenséget s önállást fejtett ki: — akkor az országgyűlés számos tagja a koszorúzott vezérben keresett támaszt s ellenzéki főnököt, s őt azzá is nyilvánítják talán, ha a hamar bekövetkező vészes pillanatok ezt nem hátráltatják. Hátrálta ezt még Görgey elkülönzést mutató szándoka is, mely pártolói egy részét tőle elidegenítette. Azonban midőn kenyértörésre került a dolog, (mivel Görgey még birt harcedzett sereggel,) azon önfenntartási ösztön, mely a legroszabb esetben a fegyveres erő kísérete mellett előnyösebb alkudozással kecsegtetett, — őket Görgey felé vonta. Az akkori fontos időben Kossuth elsőségben ugyan nem vesztett, de nem akadályozhatta meg, hogy mellette Görgey neve ne emiitessék, s hogy némelykor ki ne keljenek gyengesége ellen. Ezt a férfiak még csak suttogva tevék, azonban az asszonyok, — mivel jövendőbeli udvari dámákról is volt szó, — a női udvart s azzal együtt Kossuthot is nyiltan boncolgaták. Szegeden a „Hirlap" már igy fujt. „Szeretett kormányzónk körül már is veszélyes udvarszerü környezet alakul, melynek hivatása inkább az