Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 332 emberiség fájdalmai enyhitése lenne; a nőnem befolyását a kormányzói termekben nem találjuk rendeltetése szerintinek, s hatáskörét azokon kivül nem mindenben cél- és rendszerűnek". Továbbá, mit itélt a kormányzó eljárásáról az országgyűlés nagy része, s mily közvélemény uralkodott, legjobban fejezi ki szintén ezen „Szegedi Hirlap" egyik számában. Hogy sok ellenkező véleményű is volt, — bizonyos. Halljuk tehát a „Szegedi Hirlap"-ot: „Nagy időket élünk; maga a kormány, maga a nemzetgyűlés, kimondá, hogy a haza veszélyben van. S a ki követte a kormányt bujdoklásaiban, a ki tudja, mily két hatalmasság esküdött össze szabadságunk ellen: tisztán tudhatja, hogy itt sem parlamentáris kormányzás, sem pium desiderium, és csak a kard éle metszheti ketté a gordiusi csomót. „Nem állunk ott, honnét a visszalépés lehetséges. Mindenünket a kard élére tettük föl. Feltettük, ügyünk igazságában s fiaink elszántságában bizva. Ingadoznunk nem szabad; kell, hogy eszme lebegjen előttük: — ügyünk diadala; kell, hogy a fanatismus harcát vivjuk; kell hogy népünk a fölkelésben, karunk a kardforgatásban kifáradhatlan legyen; kell, hogy minden gondolatunk egy eszmében központosuljon. Ez legyen gondolataink tárgya, álmunk, a szó, mit anyánktól eltanultunk, a szó, mit ked-vesünk fülünkbe súg: győzz! győzz! győzz! „Mint puszták oáza egyedül állunk. A szabadság nálunk virít, máshol kihalt. Egy ezredév, fényes mult néz reánk. Előttük csak győzelemnek, s utánunk csak üdvnek szabad állania. „Ha találtatnék, ki mást mond, — az hamis próféta, azt kövezzétek meg; mert népnek, mely más tant elfogadna, élni nem szabad.