Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 327 — a jog- és kötelességbeli egyenlőséget kimondja — nyelvés valláskülönbség nélkül; hogy a más vérfajok ügyei elintézésére a minisztériumban külön osztályt alakított; a határőrséget rabságából felszabaditá; intézkedett, hogy a románok és rácok tömege is választhasson képviselőket, s hogy az ország többi polgáraival tökéletes egyenlőségre jusson, gyökeres engedményekkel anyagi jólétét is biztosítván. „Továbbá, midőn a kormány a testvériség, egyenlőség és szabadság elveinek 'gyakorlatát a más népfajokon alkalmazni akará, a bécsi kormány ármánykodása által elámittatván, sőt szabadságuk is előttük eltitkoltatván, — a lázadásoknak akkor nyittatott tér, midőn szabadulásuk isteni ünnepét kellett vala ülniök. Felhozá még, hogy azon nép, mely jó, csendes és szolgaságában türelmes volt, most szabadságában szabaditója ellen ontja vérét; mit Európa balul fog fel, midőn a románok és rácok lázadásában annak bizonyságát véli látni, hogy a magyar kormány az ország minden népeit — különbség nélkül — nem szabadsággal ajándékozá meg, hanem szolgaságban akarja tartani. „És ez az egyik főoka, a miért a kormány minden lehető áron, — a mennyiben jogosan lehet, — a népeket lecsendesíteni legnagyobb feladatának tekintette. Fájdalommal emlékszik azon sok ezerekre, kik ama népek vad dühének áldozataiként hullottak el, de egyszersmind ezen áldozatok gyilkosait is sajnálja, mert a félrevezetett, elámított nép bűnében is nemcsak kárhoztatást, de részvétet is érdemel. „Felvilágosításokat, magyarázatokat, proclamátiókat ezrenként osztogattunk szét, — mondá a miniszter. — A sajtónak minden becsületes hatalmát felhasználtuk; becsületes törekvéseikben támogattuk a képviselőket. A havasalföldi mozgalmak vezéreinek befolyását igénybe vettük.