Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 325 — magyart, s a kormányzó maga is azt vélte, hogy megtett mindent s hogy becsülete elvesztése nélkül többet nem adhat. De midó'n a magyar országgyűlés a gesztenyét a forró hamuból kikaparta, miről egyetlen népfaj sem mert álmodozni, akkor a különböző népfajok felhasználták az alkalmat, (akár önkénytesen, akár mások által ingereitettek légyen, az a tényre mindegy,) s mivel a legkényesebbet oly könnyen kapták, többet akartak, kerestek és kértek, t. i. önálló nemzetiséget, mit az első magyar minisztérium (Deák Ferencen kivül, ki már eleintén a horvátoknak kész volt mindent megadni,) sőt még a második is, az akkori közvélemény mellett, meg nem adhatott. Hanem a mit elébb megadni nem mert, midőn szorultságba jött, s midőn látta, hogy az oláhok és rácok fegyveres lázadásait lecsillapítani nem birta s hogy azok ellentállása a tettleges magyar hadi erőt gyengiti s lankasztja; végre, mivel otthon kell elébb összetartania, hogy a külföldi ellenség beütését visszatorolhassa: mondom, midőn mindezeket kárával tapasztalá, hajlandó lőn a kivánságnak eleget tenni. Ezek következtében a hadügyér által napi parancsot hirdettetett az egész sereghez, mely kihirdette, mi fog az országgyűlés első üléseiben szőnyegre kerülni. A hadügyminiszter szigorúan megparancsolá: „mivel a magyar sorok között több nemzetbeli tagok léteznek, kik szabadságharcunkban becsületes részt vesznek, s a kik mitsem tehetnek arról, hogy elcsábitott rokonaik, földieik ellenünk fegyvert fognak, kiknek hibáit ők magukról vérrel mossák le, stb. — azért is az igazságos s emberi bánásmód irányukban szigorúan meghagyatik, nehogy elkeseredvén, szökevényekké legyenek" stb. Végre megnyittatott a régen várt országgyűlés. A becsületes ősz Palóczy mint korelnök nyitá meg azt, s