Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

IX. FEJEZET. Az utolsó nemzeti gyűlés. — A seregek tettei s egyéb események. Kossúth a magyar népfajt — mint tudjuk — Debrecenből írásbeli és imaszerű felhívással keresztes háborúra élesztette. Július 9-kén a bár távol, de mindig- portyázó kozákok megakadályozták, hogy Kőröst, Kecskemétet, a Jászságot, a Kunságot s a Tisza két partján fekvő népesebb falvakat személyesen járja be s hogy hatalmas szónoklatával is buzdítson. Szándékától ekként elüttetvén, Szegedre sietett, hol az országgyűlés, a minisztérium s a sok menekvő összegyűltével Szeged Debrecen képét mutatá fel, csakhogy a körülmények most egymástól elütök voltak. Az akkor létezett ellenséghez egy újabb és sokkal erősebb csatlakozott. Nyár is lévén, ez ellenség könynyebben közeledhetett. A magyar sereg háromszorta nagyobb és harcedzettebb volt, mint akkor, az igaz, — de a folytonos csatázások, vezénylőinek egyenetlenkedése s több más baj által erejében meggyengülvén — mindenhol hátrált. Azért is az emberek arcai hosszabbak, szinetlenebbek, az értelmek gondolkozóbbak s a félt valóságot tudni kiváncsiabbak voltak. Maga a nép egykedvű volt s úgyszólván közömbös, s bár Szeged több alkalommal tanúsított féktelenséget, III. 21