Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)
— 322 — ekkor magát mégis csöndesen viselte. A társaságok politizáltak, s az asszonyok ezt részvevésükkel élénkiték. Az országgyűlés tagjai maguk között vitatkoztak; kiki jobbnál jobb eszmével lépett föl. Mivel a kormány, — ide foglalva a kormányzót is, — a történteket eltitkolá, azért a közte s a vezénylők közti egyenetlenség sejdittetett; sőt tudja Isten miért, a kormányzót nemcsak nem tartották liibázliatlannak, de még hibásnak is nyilvánították, következőleg népszerűségben, bizalomban hanyatlott; szóval: szerencsétlen kezdett lenni s rendeletei eredménynyel nem dicsekedhettek. A közügyrőli tudatlanságban a hirlapok is részt vevén, mitsem Írhattak s nem is irtak. A „Közlöny", a kormány tisztes trombitája, unalmas minőségét miben sem változtatta, — bár szerkesztőjét mással cserélték föl. Hasábjai kinevezésekkel telvék, de hadi jelentésekben szükséget szenvedők valának. Ilyen nyilvános s magánhangulat s állapot között érkezett a kormányzó Szegedre, július 12-kén. A köteles fáklyás-zene, a magyar szinek kivilágítása s az üdvözlet el nem maradt. A kormányzó az üdvözletet a nagy piac egyik szögletének háza elsőemeleti erkélyéről fogadta s a tisztelgést a temérdek nép áhitatos hallgatása mellett köszönte meg. Ezután mindjárt azt igéré, hogy „Szeged leszen amaz archimedesi pont, honnét a szabadság az egész világra fog kiterjedni; s ha ily körülmények közt lenne tán valaki, ki azt bűnös szándékával fertőztetni akarná: — ő maga áldozná fel magát és őt stb." A szél már igy fújt, de kissé későn; s mivel ez csakis Görgey re célozhatott, mikép lehet ezen szavakkal mind az elébb idézett levél tartalmát, mind pedig Görgey elé utazását — hogy vele beszélhessen, — összeegyeztetni? Az is talány: vájjon Perczeit is értette-e?
