Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 317 — mi mint a törökök és oláhok barátai jövünk, őket az orosz iga alól felszabaditandók. A törökök kétes politikát követnek: il faut les compromettre" stb. Mivel már levélnél vagyunk, lássunk még egy másikat okiratul, hogy mennyire minden törvény fölötti állást foglalt el Bem, kit még a kormányzó is ugy ró meg tetteért, mintha bocsánatot akarna kérni. A levél szavai a következők: „A lapokból olvasám On rendeletét, melynél fogva minden polgári hatóságot felfüggeszt. E lépés következményei felszámíthatlanok, s megegyezésem nélkül úgy tűnhetik fel, hogy elismerem a nemzeti gyűlés eló'tt, hogy nem vagyok kormányzó. Miatta a fél ország lángban van. Miért compromittál drága altábornagy úr? Hidje el, van elég gondom. Ne neveljék barátaim. Ez annyit tesz, mint felfüggeszteni az alkotmányt, mire még a minisztérium és a nemzeti gyűlés megegyezése kivántatik, különben vádállapotba helyeztetik. Borzasztó crisis támadhat beló'le. •— Nyújtson kezet elháritani a zavar vészeit. Kérem erre, a nagyváradi beszélgetésre hivatkozva" stb. Bem, mint láttuk, annyi ellenségtől körülfogva, magának az elébb érintett diversióval akart rést nyitni, s Moldvába betörésével vagy az ellenség egy részét háta megetti fenyegetése által hamis mozdulatokra csábitani, vagy pedig azt Moldvába visszatérésre kényszeriteni. Azért is nem várhatá be az oláh légió alakitását, sem pedig Bolexes és Bolliák tanácsait, kikkel b esz élt-e, nem-e? nem tudatik. Később hallatszott, hogy Bem beszélt ugyan, de mitsem tétetett velők. Július 23-kán az ojtozi szoroson ment be Moldvába, előre küldvén proklamatióját, melynek rövid foglalatja ez volt: „Az oroszok kétszeri és pedig hadüzenet nélkül történt beütését, az ily népjogsértés láttára Európa hallgatását, s a magyarok azon eltökélését, hogy elleneiket