Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

szétverjék, — fölemlítve, megjegyzi, hogy azok a sikerülendő harcnak hasznát szomszéd népeikkel is megosztani kivánják, kik az orosz járom alatt nyögnek. Ez azon szándék, melyért Moldva határát átlépte. Felhivást intéz továbbá arra, hogy fegyvert fogva, a közös ellenséget megsemmisíthessék; s biztat, hogy a magas porta merényöket később segitendi, mert jövő lételüket csak ez biztosithatja". Bem pár kisebbszerü csatározások után, — melyekben ő volt győztes, — midőn a moldvai népben a felkelésre mi hajlamot sem látott, midőn az ily betörés ellen Omer pasa protestált, s midőn végre az orosz seregek sem hagyták magukat téves mozdulatokra csábittatni, — csakhamar visszasietett, s július 30-kán kis seregével ujolag Erdélyben termett. E diversió több kárt hajtott, mintsem hasznot, mert a kisebb osztályokban levő magyar katonaság egy hétig irányzó szellem nélkül létezvén, az előtte mozgó ellenség által szoríttatva mindenhol tért vesztett, s csupán csak a három vagy négy felől működő ellenség lassúságának, s nála is egy fő irányadó vezénylet hiányának köszönhette talán a magyar katonaság, hogy több helyen sikerrel állhatott ellen, s hogy hamarabb nem szoríttatott végéhez. Az erdélyi hadvezetés kezdettől végig rejtély volt, nemcsak a hadügyminisztérium, de még a kormány előtt is, mert Bem ennek is csak nagyjában irt, pl. „Szebent bevettem", — „itt vagy ott vertem meg az ellenséget"; szóval csak annyit tudatott, mennyit tudatni akart. 8 igy csupán a polgár-biztosok vagy a pénzért és szerekért küldött és jött tisztek jelentéseiből lehetett csak kiszámítani, hogy Erdélyben a dolgok miként állanak. Bemnek bár több győzelmes küzdelmei voltak, s bár neve az ellenségnek imponált, (mit az tanusit, hogy Moldvába üthetett és vissza is jöhetett,) de a mindjobban