Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 316 hátrál ni kényszerült. Nemsokára azonban megerősödvén orosz erővel, a további támadásokat nemcsak visszaverték, sőt Bemet vissza is nyomták, ugy hogy 27-kén SzepsiSz.-Györgyben osztrák sereg volt az ur. Mielőtt ez történt, Bem az osztrákok elleni, fönnebb emiitett szerencsés verekedések után a vezényletet átadta Gál Sándornak, s maga pár ezer emberrel Moldvába beütni s ott diversiót tenni szándékozott. Vájjon ezen eszme Bem agyában vagy Kossuth éban szülemlett? — nem világos. Elég az hozzá, megtörtént. Elbeszélésünk elején mondtuk, hogy Magyarhon szerencsés volt mindenféle tervezőt, alakitót, magát mindenféle szolgálatra ajánlót a külhonokból láthatni. Emiitettük, hogy Szerbiából is jöttek közbenjárók; még csak az oláhoktól hiányoztak ilyenek. Végre ezek is megjelentek. Midőn a belföldi oláhok látták, hogy nem igen boldogulnak, valamely kibékitési és békülési ürügyet és alkalmat külső barátjaik által kerestek. Bár a belföldi oláhok az osztrákok s a független Runiániát kereső külső felebarátaik által annyira bujtogattattak, a kormányzót mégis a kiengesztelődés szelleme szállta meg, midőn Bolexes és Bolliák száműzött oláh reformátorok Kossúthhoz járulván, neki ajánlatot tettek, hogy egy oláh légiót alakithassanak, miről Kossuth július 16-kán irt, s Bemhez intézett levelében ekként nyilatkozik: „Elfogadtam az elvet, detaillok végett altábornagy úrhoz utasítottam s ajánlom őket. A dolog igen fontos; ha Ön Oláhországba vonuland, (mit igen szeretnék,) e zászlóalj az elővédet képezhetné. A köAetkezmény kiszámithatlan lenne. Ha a dolog Oláhhonbai bemenetelre kerül, kérem ezen urakat pár napra tanácskozásra meghívni, hogy előre intézkedhessenek; mert óhajtandó, hogy ottan barátoknak tekintsenek. Igen szükségesnek vélem megmondani a proklamatiókban, hogy