Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 312 — mehettek alunni. Hát csak a két öreg ur a botránykő, s bennök rejlik az egész viszálkodás oka? Hiszen Dembinszky kétszer kérte útlevelét, liogy ne kellessék oktalan rendeleteknek hódolnia, s ő volt az, a ki soha sem tette személyét a mérlegbe, midőn a haza megmentése volt a kérdés; annyi azonban igaz, hogy egyenes gondolkozása s annak szabad kimondása gáncs volt s akadály Görgey terveire nézve. — Mészáros igénytelen s önzéstelen elj árasa pedig sokkal jobban ismertetett, sőt Kossuth maga is jobban ismerte, hogysem azt kérdésbe lehetett volna venni. Azután meg Mészáros leköszönése úgyis már kezei közt volt. Hanem mit tehetett arról Mészáros, ha gondolatait szintén mindenhol egyenesen kimondotta; mit tehetett arról, hogy jobbnak, egyenesebbnek, önzéstelenebbnek tartotta Dembinszkyt mint Görgeyt és Kossuthot egybevéve, s a hadügyben okosabbnak, ügyesebbnek s vitézebbnek, mint Kossúthot s Görgeyt egész táborkarával együtt.) A levél folytatása: „Mást nem találtam, mint azt, hogy magam menjek a sereghez. Fővezért nem nevezek, (!) hanem mint kormányzó képezem a harmónia kapcsát; veled egyetértőleg s tanácsaid után (!) intézem az operatió irányát, ugy mint például Cegléden tevék. Aztán a dispositió a ti dolgotok." (Jegyzet. Kossuth megint régi Ádámjába esik vissza, a fővezéri csiklandba. Egyik a másiknak mézes labdacsot nyújt. Hanem Kossuth okossága mellett ilyest egy Görgeynek ajánlani, ki őt, Kossúthot hetedhét országon túl jobban szerette volna látni, mintsem közelében, — nagy ildom volt-e? — Továbbá Kossuth azt mondja, hogy fővezért nem nevez ki, midőn június 28-kán és július 9-kén Bemet kinálgatja a fóVezérséggel! Végre oda nyilatkozik, hogy magát tanácsának alája veti s a szerint cselekedend, s ezt avval akarja erősíteni, hogy