Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 302 — Midőn a fővezér és Dembinszky a kormány-parancsnak hódolva, •— mely az egész magyar sereg egyesítését célozta, — a parancsot Perczelnek kiadta, ez az engedelmességet kereken megtagadta, mondván: „hogy neki a kormányzó, mivel a sereget ő gyűjtötte, Ő fegyverezte fel, ő rendezte s ezt mind a maga zsebéből tette (?) — azért azt független rendelkezése alá adta; s ha eddig a fővezényletet megszenvedte, ezt inkább tiszteletből, mintsem kötelességérzetből tette; ő az -egész sereggel Kőrösre induland". Szolgáljon ez tannságul az utókornak. Itt nem a fővezénylő parancsolt az alvezénylőnek, hanem megforditva. Tehát ismét vitázni, veszekedni, Perczeit elfogatni, elzáratni s haditörvényszék elé állitani kellett volna, s igy azt a kevés jó hajlamot is lehangolni, mely eddig a seregben létezett. Az engedelmességet ily módon tán ki lehetett volna csikarni, — mondom: talán; mert a hadosztályvezénylők felhivattatván, mindnyájan Görgey-féle oraculum szerint feleltek; azért, bizonyos hasznot ez engedelmességben nem látván, a fővezénylő engedett, engedett pedig lemondása miatt, mert már csak helyettesítőjét várta. A fegyelmetlenség és lázadás által hatalmától tettleg megfosztott fővezér s táborkari főnök, Dembinszky, Perczeit sorsára hagyván, — ki 25-kén seregével NagyKőrösnek tartott, — este Cibakházára értek, Szolnoknál az ottani őrségeknek teendőiket illetőleg utasitást adtak, 26-kán Szentesen s 27-kén Vásárhelyen állomásoztak, hol a kormányzóval s a külügyminiszterrel találkoztak, kiknek a Perez éllel való perpatvart elbeszélék. A kormány z ó Perczelnek. adott felhatalmazását s független vezénylővé való kinevezését kereken tagadta. Újra lemondásomat benyújtottam, s 29-kén reggel Szegedre érénk. Alig szálltunk le a kocsiról, tompa moraj hallat-