Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 303 — szőtt, s nagy, tűzokádó-féle füstgomoly emelkedett az égfelé. Midőn a hely színére érénk, láttuk, hogy Uj-Szegeden a tölténygyár ki nem puhatolhatott ok miatt légbe röpült, s hogy 60 embert temetett romjai alá, E szerencsétlenség közepette az volt még a nagy szerencse, hogy az egész lőpormennyiség nem gyulladt meg, mi ha történik, a városnak a Tiszához legközelebb fekvő része igen nagy kárt szenvedett volna. 29-kén a kecskeméti úton, hol a mostani civilizatio zárköve, — az akasztófa áll, vett a névleges fővezér szállást, s ott várta Perczeit, ki seregével dél felé vonulván, szintén Szegedre érkezett. Midőn Perez el serege állást vőn, akkor történtek az alább elbeszélendők; azonban mig ezekre kerül a sor, nézzük a többi seregek működéseit. Görgey — mint láttuk — jun. 17-kén Vácot odahagyá s egy kis kanyarodással 23-kán már Sajó-Sz.-Péteriben volt, az oroszokat részint kikerülvén, részint menetének iránya felől elámítván. Eüdiger, az orosz altábornagy Görgeyhez futárt menesztett, s ennek visszatértekor Görgey iránya felől tudósíttatott. Bár az oroszok Pétervártól kezdve minden szorost fel vigyázat alatt tartottak, Görgeynek mégis hagytak egy rést, melyen ez — ha a többi magyar sereghez közeledni akar — Sajó-Sz.-Péteritől Szikszónak s onnét a Sajón és Hernádon túl védelmi állásokat s aztán a Tiszán átkelést is találhatott. Hogy e tájakon július 31-éig mi történt, azt Görgeynek Nyíregyházán július 30-ról keltezett, Aulich hadügyminiszterhez intézett jelentéséből igtatjuk ide. „Vezényletem alatt állt seregeimnek f. hó 23-kától a mai napig tett mozdulatairól következőkben értesítem: VH-dik hadtestemmel a görömböli dombokat, a III-ikkal pedig a Sajó-vonalt Felső-Zsoleától Sajóládig elfoglalván,