Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 25 — A szükséges hírlap-eledel hiányát mind a közönség, mind a kormány unni kezdette, mert olyan a világ, hogy az jobban szereti a mennynél a poklot megszerezni, s .ízért a kormány megcsömörlött az örökös halelujától, saját tetteinek jóváhagyásától. Most megint visszaóhajtották a eivilisált társadalom faszerét: a pletvkát, birálgatást, politikai kontárkodást, a nálunk még meg nem honosait irodalmi cancánt, s miként súlyos betegség után szokott történni, — ingerlőül, a hivatalos lapok után a szellemi üssél foetidát. Miként már másban látók, a lángeszek gyérsége a sajtóra is ráillett. Csak egy hírlap s az is egy hivatalos lap, iszonyú szegénységet árult el; gondoskodni kellé tehát e társadalmi kellék valamikép megszerzésén. A kormány valamint a közönség legnagvobb része nem volt a „Mártius 15-dik~-ébe fülig szerelmes s mégis visszatért ahhoz. Hogv e lap a minisztériumnak Debrecenben úgv miként Pesten tett, — bűzzel tömjénezhessen s hogy azt élceivel ébren tarthassa, e célból az Erdélyben levó' egyetlen gyors-sajtót ide hozatta. E gondolat jó volt, mert az élet, — miként talán máshol már mondám, — egy-két élces rágalom nélkül épen olvan, mint a magyar menyecske rétese gyömbér nélkül. E fűszert Pesten gyakran használták, s ha Mészáros Lázár nem létezik vala, a szegény Pálffy Albert, Csemátoni, Teleky Sándor et companie kin élceskedtek volna? De igaz. itt volt Perez el Mór, kit líórschnepfnek nevezni s esztelen vakmerőséggel és szélességgel vádolni utálatig tudtak; pedig kár volt nem kétélüleg charivariskodni, mert a compánia egyik tagja, mint praesidiális sécretárius tudhatta, hogy a kormányfő az akkori engedetlen Görgeynek Louis Lebonnair-je volt és hogv amannak parancsa és ennek engedetlensége