Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 285 — jelenlétem nélkül olvasni szabad nem volt; most pedig jobb lenne, ha a conferentia ügyét hoznók szőnyegre. Július 4-dikén Klapka és Nagy Sándor megjelent Pesten s a kormányt a sereg hűségéről biztositá, kijelentvén, hogy minden elszakadni vagy elválni akaró, vagy a haza ellen törekedő kísérletnek ők ellenszegülnek, sőt azt még elnyomni is képesek leendnek; hanem következésében rosznak állították, ha Görgey helyett más vezetné be a sereget, ki iránt — dicső tettei miatt — némi kimélettel kellene lenni. — Hogy mily eredménynyel tértek vissza a tábornokok, nem tudom. Szerencsémet 4-dikén kocsin próbáltam meg újra, mikor az ellenség száguldozó csapatjait már Párkányig tolta előre. A párkányi hid leégetése miatt nem kelhetvén át a Duna balpartjára, sem pedig csónakokat nem találván, vissza kényszerittettem térni; ehhez járult, hogy a kozákoknak a Duna bal partján való barangolásáról tudomást vévén, ezek kezébe sem szerettem volna esni. Görgey a Pest és Tisza körüli viszonyokról minden nap tudositva lőn s úgy szólván folyton unszoltatott, hogy némi demonstratió után, seregét a komáromi őrség segítségével csatára tartsa készen s aztán támadási szin alatt balszárnyáról lefoszolván, seregével Budának vegye útját, mialatt a várőrség az ellenséget vagy támadja meg, vagy álljon annak ellent, mig ő időt nyer jól eltávozni; Budán pedig a védelmezett hid Görgey számára úgyis biztos átmenetet nyújt. 0 azonban a Duna jobb partját szabadon tartani elmulasztá, vagy pedig az ellenség által üttetett el attól, mivel az ellenség Xeszmély táját is megszállá. Midőn e hir bebizonyult, a Duna jobb partján leindulása többé nem követeltetett; sőt mivel Görgey Komáromból kivonulni akarni nem látszott s lovasságra ott kevesebb szükség volt, mint Pest és Bács körül, azért a