Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 276 — bátor magatartásának köszönheté, hogy egész serege szét nem veretett. Hogy a székelyek itt nem úgy küzdöttek, mint azt tőlök Bem várta és követelte, kitetszik július 5-én kelt napi parancsából. Ebben gyáva megfutamodásukat szemükre hányta, kinyilatkoztatván egyszersmind, hogy a bűnösöket vagy agyonlövetni vagy agyonbotoztatni köteleztetnék; hanem nem szokván az ily baromias büntetésekhez, most még megkegyelmez, föltevén, hogy ezentúl hazájokat védeni fogják és szokott vitézségökkel fognak harcolni. Júniusban itt más nem történt; ennélfogva Bemet erdélyi viaskodása között hagyván, visszatérünk Pestre, a haza szivében történt dolgokat kisérendök figyelemmel. Még májusban történt, hogy a kormányzó Debrecenből keresztesháborút hirdetvén, felhivá s imádva kéré a Mindenhatót, „ne hagyja ezen országot igazságos és törvényes önvédelmében pártfogása nélkül". Szükség is volt a legmagasb pártfogásra, mert a hírek majdnem mindenfelől szomorú és komoly állapotot jelentettek. Pesten azonban a miniszteriális szakosztályok rendeléseik és intézkedéseikkel alább nem hagytak, sőt még a jövő országgyűlés teremévé alakíttatott egyetem templomában sem szakították félbe a munkákat. A július 2-kán megnyitandó országgyűlési ülésekre a képviselők nagyobb száma már június 25-kén Pesten volt. A körök s pártszinezetek az ország ügyéről tanakodtak. A közönség kíváncsi figyelemmel és komolysággal kis éré a kormány eljárását s a hadjáratot. A vígság, a társadalmi és kereskedelmi élénkség eltűnt; a papírpénz hitele csökkent, s az élelmi és más szerek szörnyű magas árra szöktek; itt-ott mozgalom s a kormány ellen kike-