Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 277 — lés vala, szóval: az egész honban szomorú lét volt észlelhető. A kormány mindenre el lehetett készülve, mivel a tudósítások hozzá értek legelőször. A többfelől történt beütés előtt hátráló seregeink állomásai szerint a legroszabbat is várhatta, bár ezt saját kegyencétől nem reményiette. Görgey azonban a győri csata után azt jelenté a kormánynak, hogy ő Budapest biztosságáért jót nem állhatván, javasolja a kormánynak, hogy Pestet hagyja oda, mert a körülmények olyanok, hogy néhány nap alatt az ellenség Buda alatt teremhet. A dolgok ily szomorú fordultával a kormány a Pesten levő tábornokokat és néhány ezredest hadi tanácskozásra magához hivatá. Föntebb elfeledem megemliteni, miszerint Görgey szerencsétlen peredi csatája után rövid időre Pestre jött volt, hogy a hadügyben intézkedjék. Ép azon időben Dembinszky is Pestre érkezett, s bár ez már ekkor kétszer hagyatott cserben, ily szorult állapotban a kormányzó mégis kikérdezteté véleményét. Véleménye kimondása után a kormányzó kérdezteté: vájjon nem röstelne-e Görgey vei beszélni s a teendőkről tanakodni. Görgey maga, még mielőtt a kormányzó ezen utóbbi kérdését Dembinszkyhez intézte volna, kinyilatkoztatta, hogy kész az összejövetelre, mit bizonyára csak azért tett, hogy Kossuth óhajtását teljesiteni látszassék, s mert föltéve, hogy az általa önbecsérzetében oly aljasán megbántott Dembinszky azt nem fogadandja el. Ebben Görgey Dembinszkyről saját jelleme szerint itélt s azért nagyon csalódott, midőn hallá, hogy Dembinszky az összejövetelt elfogadá. Görgey erre 1 eveté álarcát, mert az összejövetel megtörténte előtt minden szó nélkül gőzösre szállott és a sereghez indult. Mivel benne vagyunk, szabadjon még egy más ese-