Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 275 — kodás; az oroszok sokat vesztettek, hanem Kis Sándor megsebesittetése után zavar keletkezett s a magyar sereg hátrálni kényszerült, s menedéket a Székelységben keresett. Kis Sándor fogolylyá ló'n s dicsó'en szerzett sebeiben meghalt. Ezalatt Engelhardt a törcsvári szoroson szintén erőt vett. Lüders szerzett előnyeit felhasználni akarván, hadának egy részét Háromszéknek inditotta. Ott a brassói és törcsvári menekültekből s a Székelységben vezénylő Gál Sándor népfelkeléséből összegyűlt rendezett és rendezetlen erő várta őt. Ezen erő, mely a 8 ezerét alig érte el, az oroszokkal Uzonnál találkozott, hanem megveretvén, hátrálni kényszerült. Itt halt meg a hires Áron Gábor magaöntötte ágyúja mellett, dicső életének egy ellenséges golyó vetvén véget, de nem hirének, mely élni fog, mig egy székely sziv liheg. Ezután a Székelység egy része keresztül-kasul látogattatva, legyőzetett. Mig ezek a délkeleti részen történtek, azalatt észak felől Grottenhielm orosz tábornok, osztrák erő által is gyámolitva, 17-kén Bukovina felől a borgói szoroson tört be s az ottani magyar hadat Dobai alatt több napi csatározások után Besztercén túl nyomta, mely Dées felé hátrált. Míg ezek történtek, Bem Kolozsvár körül táborozott. Midó'n azonban mindenfelől hallotta a rosz hireket, azonnal a legközelebbi hadtesthez, Dobai mellé sietett. Ezt hátrálásában megállitva, az ellenség ellen vezénylé, mire az ellent visszanyomta s azzal ő Besztercénél állást foglalt. Az oroszok hátrálás közben máshová küldött osztályaikat magukhoz vonván, július 2-kán újra megtámadták Bemet Beszterce körül, s lovasságuk a-székelyeket szétvervén, Bem csatát vesztett s csak a 12-dik zászlóalj 18*