Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 274 — tott el, Vécsey tábornok pedig az erősebb Temesvár ostromlására indult, s a háború végéig ott működött. Bács és Bánátban Jellasics ellen Tóth Ágoston, Guyon és ezeken kivül Vetter altábornagy működtek, kikről későbben. Ezek után még Erdélyről kell szólanunk. Bemet Erdély katonai rendezésében s polgári rendbontásában hagytuk. A vezényletben semmi különös sem történt, s a katonaság elhelyezésében sem. A hadosztályok szerteszét levén elhelyezve, mutattak ugyan valamit, de midőn az oroszok ujolag betörtek, aránylag kisebb erővel állottak ellent mindenütt. Mivel Bem az osztrákokat többször megcsalta s megverte, s az oroszokat is kikergette, — ez utóbbiakat még inkább megvetette, s biztositó szabályokra nem is gondolt. — Az oroszokat utálása monomaniáig terjedt s azok hadvezetése ellen, — melyet Lengyelhonból ismert ugyan, de mely 18 év óta kiképeztetésében gyarapodott, — csak félig-meddig intézkedett, vélvén, hogy mindkét ellenfél hosszas és lassú mozdulatai ellen saját sebesebb mozdulataival s ágyúinak jobb használatával rajtuk erőt venni nem igen nehéz feladat. Ebben azonban a vitéz vezér nagyon csalódott. Erdély, mely őt úgyszólván imádta, minden szolgálatot megtett, sőt még a moldvai oláhok közt is talált oly egyénekre, kik számára egyenes hirt hozattak és hoztak, s azért az ellenség újabb beütését készen várhatá.— Június 17-kén és 18-kán Lüders orosz tábornok megtámadta a tömösi, Engelhardt tábornok pedig a törcsvári szorost. A tömösi szorosnál az oroszok a Szabó Ferdinánd által vezénylett magyar véderő által jól fogadtattak; hanem végre mégis meghajol ez, ha Kis Sándor Brassóból segélyére nem siet. Három napig tartott a vias-