Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 269 — 3. „Az oroszok hadi foglyaikkal tetszésük szerint j rendelkezhetnek"5 — ez is mellőztetett. Kmetty, kinek föladata az időshb Nugent tábornagy felvigyázása és szükség esetében Pöltemberg támogatása volt, a legszélsőbb balszárnyon állott; — a többi magyar sereg Komáromnál egyesült. Az ellenség július l-jén Komárom előtt állt, 2-ikán meg is támadta a magyar sereget. — Ezen ütközet szintén kárunkra ütött ki, mivel az ellenség megtartá a tért, s a magyar sereg Komáromba vonult, mely derekasan állta ki a sarat s jól harcolt, azonban a nagyobb erőnek engedni kényszerült. Görgey helyre akarta ütni a csorbát s a lovassággal rohamot intéztetett, minek sikere szintén nem volt. Es pedig azért nem, mivel — ha Görgey sok izben győzött is, de a lovasságnak nagy testben vezényletéhez — keveset értett. Bizonyos az, hogy a legjobb katonaság is, ha soha sem, vagy csak ritkán győz, elvesztvén önbizalmát, elfajul, így volt ez a magyar katonánál is, kitől a bátorságot , a rohamhozi kedvet és kézséget megtagadni nem lehet. Gyalogságunk háborúnk elején — kevés kivétellel — bátorságban gyönge, sőt az újonc helyenkint gyáva is volt; de mivel győzelmeink később többnyire általa vívattak ki, — napról napra javult, s igen kevés esetet kivéve, felsőbbséggel birt a lovasság felett. Ezt a huszárok maguk is — kik a gyalogság irányában kevés tiszteletet szeretnek mutatni, — elismerék, midőn az isaszegi, a nagy-sarlói s az első komáromi győzelem és legfőkép Buda bevétele a gyalogság által eszközöltetett. A lovasság azonban a háború kezdetén a legnagyobb terhet ugy szólván egyedül viselte, bátorsága és harci készsége által a gyalogságnak irányt adott, s annyi kisebb-nagyobb verekedésben, kisebb-nagyobb osztályokban hasonló, vagy nagyobb erő ellen győztesen küzdött. Ké-