Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 270 — só'bb azonban három, négy, öt, sőt több ezerből álló szá­mához arányos eredményt nem látván, hanem azt tapasz­talván, hogy őt az ellenség megsemmisítésére használni nem tudják, azért elkedvetlenedett, önbizalmát elveszté, sőt még a régibb ezredek huszárja is veszteni kezdé köz­mondásossá vált világhirü bátorságát. A július 2-ikán történt .ütközetnél esett meg az, hogy Görgey agyacsa táján megsebesült. Hogy mikép, ki, és mi által? még mindig rejtély. A közvélemény abban álla­podott meg, hogy az vágás volt. — Azt is mondták, hogy Görgey azzal bátoritotta katonáit, hogy ma csak őt fogja keresni a fegyver. Görgey igen rövidlátásu volt, mi ha egy fővezér­ben hiba, egy lovassági vezénylőben kétszeresen az, mi­vel a lovassági csetepatéknál a győzelem többnyire egyet­len perctől függ, mely ha elszalaszttatik, a másik perc a legjobb rendelet dacára is kárt okozhat. Görgey e miatt az időt és tért jól kiszámitni nem birván, 3—4 ezer lo­vasa élén, az ellenségre mutatva, „utánam!" és „rajta!" szavakat vezénylett. A cél öt-hatszáz lépésre lévén, a mint a tömeg helyéből vágtatva indult el, a szárnyak össze­keveredtek, összebonyolódtak s az ellenségre gombolyag­alakban törtek s igy is tértek vissza. Lehet, hogy Gör­gey ekkor, a zavarban lovait fékezni nem biró és kard­jával hadonászó saját emberei által véletlenül sebesitte­tett meg. Ekként szomorujátékunk végső része — mint saj­nosán kellé tapasztalnunk — rosz jelek mellett kezdő­dött meg. Mivel a hadjárat vezetése — Erdélyen kivül — Gör­gey kezében volt összpontosítva, azért vele kellett kez­denem. Mig ezek Komárom környékén történtek, azalatt Pesten fontos dolgok merültek fel, s azok ügyünknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom