Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

fö hivatalt viselő egy személy annyit volt távol mint jelen. Windischgratz után, mint láttuk, W el de n vette át a vezényletet, de mivel ez előde szerencsétlenségében osztozott, azért midőn az orosz összmunkálkodása mellett újra harcra kellett volna kelni, ő inkább a bécsi hirlapok elleni csatázásokat választá, s igy a vezénylet a vasszivü és vasakaratu b. Haynaunak adatott át. Ez Olaszhonból — mint Brescia bombázója — némi hirrel birt, s irányunkban telve vala egész boszuval. Mielőtt Haynau hadjáratát az egyesült sereggel megkezdette, Kmetty Győr melletti állásából — a magyar had legszélsőbb balszárnyát képezvén — hallván egy osztrák osztálynak Csornáig való előnyomulását, azt szabad akaratából megtámadta s onnét június 13-dikán ki is verte, hol Aiess tábornok meg is halt. Az ellenséges seregek egyesülvén, lassan-lassan tért foglalának hazánkban s számuk a magyar seregénél kétszer nagyobb vala. Mint az akkori tudósitások mondák, az oroszok iy2 sereggel (armée) ütöttek be. Egy seregök 100 ezerből állott, következőleg a betörő sereg 150.000 emberből. Kamiiig, az osztrák táborkari főnök ekként osztá fel az orosz sereget: 114 ezer gyalog, 15 ezer lovas s 464 ágyú Paskievics alatt Felső-Magyarországban. Ebből, vagy tán más seregből mozgott Szakén vezénylete alatt Liptó- és Árva-megyéken keresztül egy hadosztály a Duna félé, mely 15 ezer főre rúghatott. Lüders alatt 25 ezer ember s 68 ágyú, Grottennie lm alatt 10 ezer ember, 24 ágyú Erdélyben, és 16 ezer ember vala Paniutin alatt Haynau seregénél. Ehhez számithatjuk még az osztrák erőt, mely teljes erőmegfeszitéssel egészítette ki magát, s mely erő 160.000