Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 247 — Midőn azonban Bem gyarmatokat akart alapítani, s a székelyeket az oláhok helyére átköltöztetni, holott a béke még távol volt; midőn a községek, megyék s egész székek ügyviteli eljárását szabályozni, s egyenesen a polgári igazgatást illető dolgokat saját eszméje szerint kezdé intézni, akkor már közte s az igazgató főbiztos közötti súrlódás elkerülése lehetetlen volt. S igy lőn, hogy a katonai s a polgári hatóság parancsolatai egymással ellentétbe jöttek s a kedélyeket zavarba ejték. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy a polgári igazgatók, a jelen szükségleteit legjobban értették, — nem; mert bizony a kormányzótól kezdve lefelé ki sem értette azokat szabatosan, Beöthy pedig e sorok Írójával együtt régi muzsikus levén, több nótát elfelejthetett; e mellett Beöthy heves véralkatú levén, annyit rontott, hogy a higgadtabb Csányi, midőn még Asztalos is mellette volt, csak ezek kiegyenlítésére szorítkozhatott. De midőn Asztalos — Csányi szerencsétlenségére — korán elhalt s helyébe Berde képviselő jött; akkor a beteges Csányi alatt is bizony igen ferdén mentek a dolgok; később pedig, midőn Csányi a minisztériumba hivatott, helyébe Szentiványi neveztetett ki. — Ez a tudós erdélyi jogász Horváthot csatolta magához, s előbb minden erdélyi notabilitást kifürkészvén s kikutatván, ugy érkezett Erdélybe. A kormányzó minisztériumával együtt nem bírt az erdélyi ügyekben eligazodni, mivel erre nézve az országgyűlési felső-házi tagok ugy, miként a képviselők egymástól eltérőleg nyilatkoztak, — s ekként világos képet alakítani nem birván magának, a szükségletek, a nélkülözhetetlenek s tüstént életbe léptetendó'kre vonatkozólag alkalmasan nem is rendelkezhetett. A békés-j ellem ü Szenti ványi tehát magára hagyatván, s mások befolyásának, — leginkább pedig a