Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 232 — csapás volt, mivel Perez el egy felől szigort és kegyelmet, más felől szilárd akaratot is tanusitott. Ez ugyan a rácok hadi készségét kissé meghűtötte, de arra mégsem szolgált, hogy a felbőszített népség az ellentállással egészen alábbhagyott volna. Perez el hétezer emberével april 27-én Kikindát elhagyta és Theodorovics és Puffer hadával Basahidnál találkozott. Perczelnek a kormányhoz intézett jelentése azt mondja, hogy háromszor nagyobb erő állott ellenében, melyben a szerencsétlen, többnyire határőrzőkből álló népfelkelés is volt. Az előbbi győzelmek által vérszemet kapott magyar sereg az ellent bátran niagtámadta, megverte és visszanyomta. Erre Perez el seregének ereje és ruházata helyrehozására — kisebb csetepatékon és hóditásokon kivül — néhány napi nyugvást engedett. April 28-kán kiindult, s 29-én az ellenséggel Melencénél találkozott, mely szintén felkelésből s csak kevés rendezett erőből állott. Ezt is csakhamar szétverte s a fölkelt és elfogott népnek megbocsátott. E második szerencsés győzelem után egyenesen Pancsovának tartott. Az útjában talált őrségeket szétverte, s háta mögött a vidéket az ellenségtől úgy szólván megtisztította. Május 7-dikén Uzdinnál, hol a hátráló ellenség hadi állást foglalt, ezt újra megtámadá s olyannyira szétverte, hogy az tökéletesen szétoszolva, egy része a Dunán át a csajkások kerületébe, más része Titelbe menekedett. E harmadik győzelem, hasonlóan az előbbeniekhez, az ellenségnek sok vérébe került. — — — E három csata eredményét 7 ágyú, 3 zászló, 20 császári lőszer-szekér és temérdek fogoly képezte. A mi Perezel érdemét még emeli, az, hogy Knicsyanin szerb hadi főnök s később a Mária-Terézia rend vitéze, katonáival,