Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 231 — juntát Kikindára helyezte, s innét lelkesítette az egész Bánátot, innét buzdította az ó-hitű lakosságot. — — — Hogy pedig szándékai a minden korlátot mellőző áthágásokban akadályt ne szenvedjenek, Temesvárt kerülte, mert Temesvár parancsnoka bár a magyar megesküdt ellensége vala, oly rosz számoló mégsem volt, hogy nemzetgazdászati szempontból az egész fajt kiirtani engedte volna. Hanem a parancsnok szűk körre volt szoritva, s ezen körön túl keveset mivelhetett; a patriarcha pedig, nehogy valamely véletlen eset következtében a várba szoruljon, fölkardozván s keresztezvén magát, keresztes háborút hirdetett, s a veszély eló'tt helyről helyre járt. Haladt is az új Vojvodina szervezése, de bár osztrák tisztek által is segittetett, mégsem haladott annyira, hogy ellenállhatott volna, bár be kell vallani, hogy a pópái által buzditott rácság sok helyütt az ellenség előtt állhatatossággal megállott, s hogy dicsőén haljon, magát lemészároltatni hagyta. Az is igaz, hogy támadólagos harcra nem képesittettek; természeti hajlamuknál fogva s a török elleni évszázados passiv küzdéseik következtében arra nem is képesittethettek. A rendes erőt nélkülöző magyar helységek megtámadását azonban értették s vérszomjukat enyhiteni és zsákmányolni tudták. Lelkületök szerint a fennebb leirt csatákban a fegyveres rácok magukat megadni vonakodtak, úgy hogy a magyar katonaság mészárlásukban kifáradván, kérni kezdé őket, hogy káros megátalkodottságukkal hagyjanak fel, s kijelenté, hogy a büntetést csak azokra akarja szabni, kik őket a lázadásra ingerelték. Végre a rác lázadók ellentállásuk haszontalanságát maguk is belátván, megadák magukat, s merényeért csak 10—15 bujtogató lakolt életével. A mokrin-kikindai esemény a rác ügyre nézve nagv