Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 215 — Görgeyben, — legalább szóban — republicánusra akadt, ki az ország ajándokát és érdemei méltánylását kereken visszautasította. Okait e lapok írója •— nem is akarván azokat hallani. — hála Istennek nem, s csak azt tudja, hogy a küldöttség Görgey irányában mély tisztelettel tért vissza, sőt Gábor barátom is oly szerelembe merült iránta, hogy ez időtói fogva ő és társai Görgey mellé esküdtek, mert ők, a hazai értelmek, benne Kossuth ellen támaszt találni véltek. Az országgyűlésnek Budapest felszabadulása után nem volt nyugta Debrecenben; pedig a sok felől érkező hirek nem igen látszottak nagy biztositékot nyújtani arra, hogy a mit Debrecenben elmulasztanak, azt majd Pesten nagyobb szorgalommal helyre hozandják. Azonban mit volt mit tenni? a közös akaratnak, — melyhez a kormány is hajolt. — végre engedni kellett. Minekutána az országgyűlés a kormányzó évi fizetését kétszáz ezer pengőforintban megállapította s az engedelmet megadta arra. hogy az első 60 millióra rugó papírpénz első kiadásához a háború erélyesebb folytatására még 20 milliót csatolhat: minekutána még kimondta volna, hogy az úrbéri kárpótlások fizetését megkezdendi, mihelyt a háború szükségén felül pénzt verethet: ezekután üléseit bátran bezárhatta volna; de nem teve, mivel az uj minisztérium programmja szavainak igévé változását kíváncsi volt tudni. A kormány maga részéről hivatalainak s a törvényszékeknek kiegészitését — melyek között egy keg}relmezési szék is diszeskedett — bevégezvén, a gyűlést bezárta s elhalasztá. annak újra megnyitását juliushó 2-ikára, Pestre határozván. A képviselők közül sokan családjuk körébe és megyéjükbe, mások pedig Pestre költöztek, Debrecen kihalt, s gyönyöreivel magára hagyatott.