Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 209 — Henczy ily viszonyok közt s állásánál fogva sem tehetett egyebet, mint azt, a mit tett, csak hogy később az ostrom alatt emberibb érzetet kellett volna tanúsítania. Görgey, mint láttuk, május 4-én megjelent Buda alatt, még pedig — Pöltemberg hadtestén kivül — egész seregével. Ezen eljárása miatt hadi szempontból sokat lehetne Görgeynek szemére lobbantani. Rejtély még és sok ideig rejtély marad, hogy győzelmes seregével mért nem üldözte a ha nem is demoralisált, de veszteségei miatt bizonyára lehangolt osztrák sereget, ha lehetett, a határon tál is, Bécsig, hogy ott azt vagy megverje, vagy hadszervezését, készületeit, ujoncozását akadályozza, s annak lehetőleg kipótolhatlan kárt okozzon. Ez talán mindaddig rejtély is maradand, mig bizonyosságra nem jő a gödöllői párbeszéd utáni határozat, vagy pedig ki nem fog világlani, hogy Görgey nem akarta ez ostromot, hanem csak Kossuth hiúságának óhajtott eleget tenni, hogy a kormányzó ünnepélyes diszmenettel vonulhasson be Pestre, vagy mig ki nem világlik, miként Görgey megrettent nagyobb nagyságának kilátásától, s győzelmeit Buda bevételével akarta megkoronázni, s azután hadügyminiszterkedni. Ha ez rejtély marad, ama másik rejtély megfejtését szintén csak tőle várhatni.: hogy oly vár előtt, melynek őrsége legfölebb 2500 emberből állott, miért foglalkoztatott harminc ezernél több embert, — kik közt 2—3 ezer lovas is volt, — miután 10.000 emberrel szándokát szintúgy kivihette volna. A többivel, — ha már épen nem akart mást tenni, — hasznos diversiókat tétethetett volna Jellasics, idősb Nugent s Burics osztrák tábornokok ellen, kik a Dunán tul egymástól elszakadva működtek. Ekként ha mást nem is, legalább azt nyerhette volna, hogy több megyét felszabadítván, azokból hadi kelléIII. 14